Az AllØut Mindset - Dublin, London, Dubai, Budapest
- AllOut Csapat
- jún. 14.
- 3 perc olvasás
Az előző posztban már meséltünk arról, mi inspirálta az AllØut studió létrejöttét. Ezt egészíti ki az a mindset, ami folyamatos mozgásban tart minket: hogy újra és újra belevágunk új dolgokba, eseményeket szervezünk, kihívásokat találunk ki, és mindig próbálunk valami többet adni Nektek, mint egy „sima” edzés. előző posztban már meséltünk arról, mi inspirálta az AllØut studió létrejöttét. Ezt egészíti ki az a mindset, ami folyamatos mozgásban tart minket: hogy újra és újra belevágunk új dolgokba, eseményeket szervezünk, kihívásokat találunk ki, és mindig próbálunk valami többet adni Nektek, mint egy „sima” edzés.
DUBLIN
Az előző részben 2019-ig mentünk vissza az időben, most viszont ugorjunk még öt évet, egészen 2014-ig. Ekkor jött az a „zseniális” ötletem, hogy ki kellene költözni külföldre, hiszen 300 euróval már sokan megváltották a világot.
Egészen Dublinig jutottam, és ott realizáltam, hogy az egyetemi évek mennyire nem készítettek fel arra, hogy hogyan álljam meg a helyem egyedül a világban, a saját talpraesettségem volt az igazi mentsvár, hiszen akárhogy deriváltam azt a 300 eurót, a matek valahogy nem jött ki. Volt itt minden; couchsurfing, földön alvás, 2 órás séta munkahelyre és még sok 'móka'.
LONDON
Szóval ezen a ponton inkább kényszermegoldás volt, hogy komfortzónán kívüli helyzetekben helytálljak, cserébe viszont profi szintre fejlesztettem a „fake it until you make it” koncepcióját. Mire fél évvel később Londonba költöztem, és majdnem megháromszoroztam a vagyonomat (800 euró!), már egészen hitelesen tudtam előadni, hogy három év steakhouse-felszolgálói tapasztalatot szedtem össze a fél éves dublini pályafutásom alatt (míg a Starbucksban dolgoztam).
Az első corporate interjúmat pedig úgy csináltam végig, hogy azt sem tudtam, mit jelent a „negotiate” szó. Különösen vicces annak fényében, hogy a munka szállodai szerződtetésekről szólt, ahol az egyik legfontosabb skill a tárgyalástechnika volt.
Tegyük hozzá: mindkét munkát megkaptam.
De mi kellett mindehhez? Elsősorban az, hogy legyen egy nagyobb célom, amit mindenáron el akarok érni; hogy bebizonyítsam, igenis többre vagyok képes annál, mint amit mások feltételeznek rólam. Valami, ami segít legyőzni a szorongást új dolgok kipróbálásánál, és kizárni azt, hogy mások mit gondolnak.
DUBAI
Ez a hozzáállás pedig elkezdte meghozni a gyümölcsét, hiszen a kezdeti starbucksos kiszolgálói munkám végül regionális üzletkötői pozícióvá nőtte ki magát, ahol közel-keleti és afrikai szerződésekért feleltem.(Ehhez kellett négy év — de erről bővebben majd később.) Közben pedig egyre inkább úgy kezdtem látni a problémákat, mint lehetőségeket. Lehetőségeket fejlődésre, tanulásra és a gondolkodásom bővítésére.
Az egómat háttérbe szorítva, minden helyzetben próbáltam szivacsként magamba szívni az információt, és úgy hozzáállni az emberekhez, hogy biztosan tudok tőlük valamit tanulni, és bár, sokszor kerültem olyan helyzetbe, ahol a korom, a nemem vagy a nemzetiségem miatt előítéletekkel találkoztam, amit 25 évesen, nőként az Emirátusokban szállodaigazgatókkal és tulajdonosokkal tárgyalva elég nehéz volt elkerülni, tudtam, hogy ez hosszú távon az előnyömre válik, mert ha elég tudást és tapasztalatot szedek össze, ezek az előítéletek idővel eltűnnek.
Ez így is lett. Amint tárgyalásra került a sor, elkezdtek komolyan venni, én pedig ebből az érzésből merítettem motivációt ahhoz, hogy a kitartásom megmaradjon.
Ezt a gondolkodást idővel a mindennapokba és a sportba is átültettem.
Ma már kimondottan élvezem, ha olyan dolgot csinálhatok, amihez nem értek.
Mert attól, hogy valami nehéz, még nem lehetetlen. Attól pedig, hogy valamit korábban nem csináltunk, még nem jelenti azt, hogy nem is vagyunk rá képesek.
BUDAPEST
Ezt a mindsetet szeretnénk az AllØutban is képviselni. Megteremteni Nektek a teret, megadni a kezdő lendületet, és egy olyan közösséget építeni, ami támogat és motivál egyszerre, hogy merjetek belevágni új dolgokba, és újra meg újra átlépni a saját határaitokat.
Hozzászólások